2
Cambini: Symphony concertate.
Szívem vérzik, az arcom ködös,
roskadt viskók árnyain járok,
süvegemen könnyes pókháló
leng, s kezemben kővé vált átok

sötétlik, és görcsös botomon
dermedt gyíkot rejt a tarisznyám,
s én az álmok póri fakírja
lobogtatom a lelkemet tisztán.

Mint halott pór arcán a mécsfény,
úgy lobog most a lelkem lángja,
két tört szemem sírástól fáradt
pórasszonyok álmait látja.

Lépkedek pocsolyák partján,
panaszt tenni megyek a Naphoz,
hogy nincs fény a vályogviskókban, —
és elhívom minden ablakhoz.

Ködös arccal elébe állok,
s megmutatom kővé vált átkom,
az udvarán leszúrom botom,
hadd lengjen ott rajta az álmom.

Eleresztem gyíkom előtte,
hadd lássa, hogy a kis gyík fázik,
hogy dér hull a magyar mezőkön,
akkor is, ha lángja szikrázik…

Szívem vérzik, ködös az arcom,
de ha majd a panaszom zengem:
szivárvány leng a mezők felett —
mert lángra gyúl minden könnycseppem.


Költő Nagy Imre
Az álmok fakírja a nap előtt
1896-1942
Németh Tibor
Időszámítás után 2008-ban
1938-2013
Ha az ember két kézzel
keresi értelmét, kenyerét,
úgy esik járdára, térdre,
utcára, karba, ölelésre,
hogy közben
emberi sátánhatalom
tiporja, szétrágja lelkét,
vele, belőle közösül
a szaporodásáért.

Észre sem veszed
a lenti tolakodásban,
hogy túlnőttek rajtad,
rugdosnak, mikor
reklámmal öntözik rád
a másokért fizető ellensúlyozást.

Ha értelmezni mered
a böllér-atyák honlapjára rakott
sok sunyi kakukktojást,
akkor itthon, otthon
gyötörni kezd a honvágy.

Banki fazékban még fő a pénz,
rokonok rokonának szeletelt falat,
kapzsi szájakat keres a penész,
s egy alibi országban
vesztébe zuhan
a világalkonyat.

Közben halnak a fák,
- csak mi előbb halunk meg, -
s marad a se fű, se virág.


Szeretem, amikor kibámészkodom az ablakon és odakinn omlik a hó. Szeretek belenyújtózni, ásítani a reggelbe, letúrni magamról a takarót, bőrömön érezni a szoba kihűlt levegőjének hűvösét, és tizenkilenc évesnek lenni. A kialudt kályha a tegnap, a fehérség és a borzongás a ma. Szeretem a havas reggeleket, bárhol is ébredjek rá.
Nincs az ágyában. Az ágya, vagy inkább díványa, a konyha sarkában áll, pont odalátok a nyitott ajtón át. Itt mellettem van még egy ágy, de az édesapja nem engedte, hogy egy szobában aludjunk. Az ajtó nyitva maradhatott, de neki kinn kellett lefeküdnie. Szamárság, mosolygok. Odalépek az ablakhoz egészen közel, és a függönyön keresztül nézem az udvar és a drótkerítés mögött húzódó kövesutat. Már nem látszik a feketesége, csak két, autókerék vágta csapás. Ki vagyok én, haramia?
                                                                            tovább>>>
Lehoczki Károly
Levél a hóba
Mai ablakból nehéz múltra látni?
Sokszor nem, ha igazságra kíváncsi
valaki, mert a múlt is ott a mában,
gyakorta, vártan, vagy már nem is vártan,
de mégis ott, álarcban az a tegnap:
verejték, vér, könny császári hatalmat
táplált, s nyájnépség, lent, hajlongó hitben
hitte: bohóca, fent, bíborban, isten..
(S tán nem hiszi, mikor közéjük dob ma
nagyhangú szót, s feszített bőrű dobra
ráüt a szolga, - habár nincsen mentség
arra, ami tragédia, s nevetség?)

Testvérei a Kezdetnek, Ti, bátrak,
szemébe nézők kegyetlen világnak,
bíbor császárnak! Pergett rövid élet,
s Eszmétek máris más kereszten vérzett:
elorozták, megölték a Legendát,
szívét kivették, széttörték a csontját,
egykori Álma rég elárult álom,
s Csillaga sír, csak tévutat találón.

Testvéreim, távol időből, gyertek,
példátok szóljon jajduló sebeknek!
Gyáva jelent Szépség talán elámít:
gyönyörű Hit-út a vértanúságig.
Szent Hit, egyszerre fenséges, s tudatlan, -
de a Jászolhoz hű Csillag volt abban.
Enyém is lett volna, ha akkor élek?
Hallgatnak visszanéző Messzeségek.
Ám az emlék előtt döbbenten állok,
s olykor vallatom álmotok, - az Álmot.
A főhajtás, de a Kérdés is tisztem:

ha Eszme ott, - miért másutt az Isten?


Lelkes Miklós
Őskeresztények
A térképet, ahol bejárt utamat
szembetűnő vonalak jelölik
pillám mögött őrzőm, láthatatlan
albumba zárva;
verssorok vezetnek arrafelé meg
a rég exponált képek negatívjai,
előhívásra várva;
s ahol a szó magjai kikeltek, meg-
gyökeresedtek, bokrot növeltek,
az évek panorámafotói pezsgő-
színre  fakultan is szálláshelyeim
koordinátáit mutatják….
Koosán Ildikó
GPS
Várj meg, én kedvesem, sötétedik már -
és nélküled csak rettegés az alkony.
Jaj, nem tudok egyedül lenni immár,
mert félek s fázom itt a puszta parton!
Pedig szép volt az erdő és a nádas -
hittük, hogy másnak is, nemcsak minékünk,
nem fájt a bántás, enyhült itt a bánat,
még az sem fájt, hogy sokszor kőre léptünk,
megtévesztett a sugárzás az égen,
aranya hullt a kőre, vízre, fára,
izzott a lomb, nem volt sötét a bérc sem -
s lám, árny maradt, csak árny maradt utána!
Sohase hidd a zengő fényt öröknek,
mivel a néma éjsötét örök csak.

A hold úgy ékesíti ezt a csöndet,
mint tigris karmait egy csepp körömlakk.

Baranyi Ferenc
Ne hidd a fényt öröknek
Szorít, sajog,
mégsem rezzen:
bánat fészkel
tenyeremben,

hurcolom a siker
szakadékba húzó terhét,
összeszorított szád csendjét;

súlyos szavaid
keresztjét is
helyetted
cipelem.
Péter Erika
Vallomás
Király Gábor
A zsákmány

Ne várd a végítéletet,
azon már régen túl vagyunk.
Az emberfajta elbukott,
pokolra szállt a menny helyett,
s a földön foglalt birtokot
a győztes mennyei sereg.

Ledobtuk harci szárnyaink,
s amit az ember itt hagyott:
füves mezőt s a mélyeket,
zsákmányként jussolt birtokot,
mint kíméletlen áradat
rabolja szét a győzelmes sereg:
mi földre szállott angyalok,

s mikor már semmi sem marad
és tarra vágtunk erdőt, s réteket
kipusztítottunk tengert és tavat,
ami csak élt, mikorra mind halott,
s a holt talaj is sírva kér kegyet,
felszállunk s véres harcba rángatunk
egy újabb, ártatlan eget.

Szepes Erika
Diszlexia
         Még sosem volt ekkora lámpalázam. Huszonöt éve tanítok különféle intézményekben különféle korcsoportoknak, sokféle tantárgyat. Szeretek előadni, örömöm telik benne, ha figyelő arcokat látok. De ez a meghívás?! Talán nem kellett volna elfogadni: angol nyelvű kísérleti intézménybe szólt, óvodától az érettségiig. Szép neve van: Greater Grace, a Szilágyi Erzsébet fasorban (22/B) , 1991-ben alapították. A felhívás váratlan és meglepő volt: nem vagyok angol szakos, nem tartottam még előadást angol témában, és a tárgy is különös: Purcell Dido és Aeneas -ának szövegét kell ismertetni és elemezni – ezért az angol téma - ; elmesélni a római mítoszt és annak értelmezéseit.
                                                                             tovább>>>
Folyton belőled vérzek
Anyám, veszett erényeim
Gyász-gyolcs vásznakba
Zártad, s emlőid helyett
Máz-hamis rongyokat
Tömtél a számba, lágyékom
Mosatlan daróc marta,
Száraimra a tócsa-jege
Vert ezüst bilincset, míg
Te magad elvándoroltál,
A vizeken túlra, prések
És üstök mámorába
Szórtad a drága bizalmat,
A hazug hitet: hogy szeretsz.

…folyton belőled vérzek
rángva, arccal a falhoz simulva,
várva, összeomolva, mikor közeledsz
égi angyali öleléssel, édes szóval,
halálbiztos tiszta fénnyel, fölötted
a minden kétséget kizáró
ének-mosollyal,
ős erénnyel…
Rada Gyula
Anyámhoz
Kunságban - rég - egy helyi étteremben
ettem szeletelt karajból pecsenyét.
Mégpedig abban az értelemben
pecsenyét: benne velőből töltelék,

meg aztán darált máj, puhára párolt
és összesütve jól felvert tojással,
ez íz-kavalkád tényleg elvarázsolt:
jóllakni, nagyon, egyetlen fogással!

Sült krumpli, no meg káposzta a köret
(vöröskáposzta, párolt és zamatos),
ittam is mellé kadarka fröccsöket,

mígnem jóllakott lettem és elázott.
Így tett bojtárrá e fűszeres löket,
ma is érzem a csuda íz-világot.

Köves József
Kunsági bojtáravató pecsenye-szonett
Ó, MILY ÁLDÁS, hogy kötetlen a lélek,
s kaptam erős, szárnyas fantáziát;
bár roskadt testben megkötözve élek:
enyém egy részben is egész világ;
optimizmus, te - drága paradoxon,
  nincs oly valóság, mi engem kifosszon.
Horváth-Hoitsy Edit
ARS


1929-2007
ha megérzés gyanúja
merül fel
azonnal orvoshoz kell
fordulni
Debreczeny György
az intuíció halála
Most megnyugodtam.
Félórás, időtlen, tömör feszültség után – a darab végén, tudják,
ahogyan egy nagyromantikus szonáta véget ér – néhány dübörgő
hanggal, mindig egyforma, önmagában banális volna – mire
odaértem, valahogy elszaladt a figyelmem, megengedhetetlenül, a
hazaút jutott eszembe, meg hogy beteg a gyerek – szinte
öntudatlanul vertem ki a roppant, mély hangokat, épp csak a
billentyűkre zuhant a kezem – emlékszem. közben mintha valami
parancs szólalt volna – ha már nem vagy ott, legalább erősítsd
jelenléted, zengjen az a befejezés – utána elállt a szívverésem – nem
mertem körülnézni, nem mertem magamba nézni – mivé lehettek
ezek az ellenőrizetlen, elbitangolt hangok – s akkor egyszerre az, a
taps – de egy másodperccel előbb én már megnyugodtam –
visszahallottam, akárha hangszalagról, azt a zengő zárlatot,
visszahallottam, elkésve: mint egy jutalmat. Jól zuhant le a kezem.
Az a néhány hang is tökéletesen rendben volt. Rendben voltak a
hangok.

Bárdos László
A zongorista
Tikkadtan terül el a délibáb
fáradt mezők lankadt alkonyán...
Szendergő hajnal üszkös emlékéből
már a madarak is elszálltak,
vagy talán hűs patak reményét követik
szárnyaik izzó csapkodásával.
Elalélt virágok forró kelyhében
szomjas döngicsék
ölelik magukhoz az utolsó csepp
nedűt, mielőtt a nap
azt is részegen herdálja el
mint a napkeleti harmatot
nem törődve az újszülött
estikével, melynek illata
sosem lesz emlék-sóhaj
egy januári délután...
Valahol, a remény határán túl,
mint zsoldos katonák állnak ott
a Viharfelhők, útra-készen,
fényes páncéljukat össze-össze ütve
villámló szempilláik mögött
s a pillanattól is messzebb,
túl a láthatáron,
őrült szívdobogással mennydörög
újra és újra, közelebb, egyre közelebb,
összerabolt izzadság-cseppektől duzzadt
perzselő lehelet éget kiengesztelő
keresztet a feledés homlokára
s a szentjánosbogár lángra gyúl,
csak hogy kioltsa fényét
az első hűsítő esőcsepp kábító méze...
Nagy szemekben ered meg a Remény
a felperzselt világ hamvadozó
maradékára s fellocsoltan
ezer csillag két szemembe és az égre hull...

Gligorics Teru
Zivatar
Vadász János
Búcsú
arcom arcod mellett
hajnalodik
a sebek alvadnak
hegesednek
szemeink közt
szögesdrótháló
hajad

Fetykó Judit
Berti, meg azok a dolgok…
Amikor feloszlatták Sárrétpusztán a Rákóczi Téeszt, Bogdán Balázs, a volt főmezőgazdász vette meg a falu alatti legjobb földeket. Tehette, hiszen évek óta benne dolgozott, úgy ismerte a szövetkezet egész birtokát, mint a tenyerét. Másrészt meg tehette ezt azért is, mert okos ember volt, fillérekért fölvásárolta a munka nélkül maradt emberektől a kárpótlási jegyeket. Azok meg örültek neki, hogy pénzzé tehetik azt a semmit nem érő papírt, és legalább egyszer-kétszer jóllakhatnak az árából. Mit is kezdhettek volna vele, ha például a Szikora dűlőben, a falutól több mint három kilométerre visszakapják azt a kis darab szántót, amit egykor a nagyapjuktól elvett a téeszcsé?
                                                                             tovább>>>
T.Ágoston László
A dinnyecsősz háza
Szeretettel ajánlom unokámnak, Kristófnak,
aki értékeli a jó humort. Még az is lehet, hogy ezt is.

A professzor mozdulatlanul meredt a vízre. A pecabotot úgy fogta, mintha már el sem akarná engedni. Dehogy akarta elengedni, legalábbis addig nem, amíg horogra nem akad egy méretes, no, jó…, lehet méreten aluli, vagy még annál is kisebb hal. A lényeg, hogy hal legyen, ő pedig elégedett.
A gondolatai színesebben peregtek a mozdulatainál, ami nem is akkora hátrány - ezt minden valamire való horgász tudja. Az elme munkája nem csap zajt, legalábbis addig nem, amíg nem aktivizálják. És a professzor most horgászott és nem aktivizált, sőt, ebben a pillanatban tudományos tételeken, tanokon sem agyalt.
                                                                             tovább>>>
Zsidov Magdolna
Horogra akadt professzor                   
Szitál a hó, mint cementműből a cement.
Vörös az ég alja, mint a lángoló falvak.
A fákon, mint légvédelmi géppuskák,
rikácsolnak a varjak.

A fű alatt, mint tányéraknák,
púposodnak a vakondtúrások.
Irigylem őket. Nemsokára
majd én is vermet ások.

Szép kedvesem, a bőröd fehér,
mint meszesgödörben a mész.
Gyönyörű vagy, nagy veszteség lesz,
ha ez a test elenyész.

Tükörbe nézek. Lám, még megvagyok.
Mostani magamat megcsodálom.
A foncsor mögül már vigyorog rám
a közelgő halálom.


Mándy Gábor
Természeti képek
Mi az, hogy erősnek lenni?
Olyankor kell erősnek lenni,
Amikor egy pici cinke feje
Nagyot koppan az ablaküvegen,
És holtan esik le?
Erősnek lenni, amikor
Mi tévesztjük el az irányt,
Koppanunk, majd felállunk,
És folytatjuk az életet,
Mert élünk? Erősnek lenni –
Kérik– amikor ledobjuk a rögöt,
Vagy kezünkbe hagyjuk
Megszorítva, mint egy kezet,
Mi elment, vagy egy másikat,
Ki tán eltemet?
Ha már sokáig erősek voltunk,
Kibírtunk néhány menetet,
S nem érdekes, hogy
A ring mellett tapsolnak-e
Az emberek?
Erősnek lenni? – Miért?
Elég csak lépni, tenni,
Messze nézni a hegyek felett,
Elengedni mindent szabadon,
Keservet, szerelmet, felleget!
És ha végigcsináltuk,
Erősek voltunk.
Nem lomhán, mint a bivalyok,
Csak tettük a dolgunk csendesen,
Akkor is vittük, ha nyomtak a bajok.
Érzem, mostanában, hogy fáradok,
Erősnek lenni – azt már nem akarok,
Az izom kibújt bőröm alól,
Az inam kissé megrogyott,
De a földúton messze még a cél,
Ballagok hát, na, még egyszer
Erős vagyok!
Bodó Csiba Gizella
Erősnek lenni ?
1933-2007
G. Ferenczy Hanna
HAIKU
Kialudt a fény
ködbe veszett a világ -
útszélen állok.

Hallgat az árok
víz se csörög, fű se nő -
messzire mentél .

Eső szemerkél
didergetőn konokul -
nagy telet érzek.

Magányos fészek
ring az ágon üresen
szívemben bánat.

Nézek utánad -
fenn az ónos ég alatt
madarak szállnak.


Régi kunyhóban
megmerítem vödrömet
a múlt kútjában
  *
Madárcsicsergés
virágzik a körtefa
gulyásillat száll.
  *
Egekig szöknek
csipkézett tengercsöppek
Hokuszai képén.
Vihar Judit
Haiku
Albert-Lőricz Márton
Etikus mondja
Mikor az emberre nyelvét ölti
egy-egy fenyegető  barát, ebet old el,
ha kapuján bekopogsz,
s megvádol, hogy rátörsz,
a törpe gnóm, azt kérdezed: mi az, hogy barát?

És válaszol  is tüstént a beste:
eszköz te balga, e korban,
s hogy tudd, ha nem tudtad volna, 
aki  elmarad a kortól,
zengi tovább filozóful,
kimarad minden földi jóból.

11.

Nehezen virradt. Berti feküdt az ágyban, néha felpillantott, a szemben lévő ablakok résein sehogy sem akart bevilágítani a nappal fénye. A hajnali vonat, a négyes, amivel Berti közel húsz évig járt munkába, már rég elment; töredékesen hallatszott, amint a hangosbemondóban beszélnek, meg az indulást jelző fütty a pályaudvar felől. Érdekes, gondolta a férfi, hogy ezekben a nedves, ködös hajnalokban jobban hallatszanak a távoli hangok. A kert alatt a hatórás, Szlovákiába átmenő vonat zakatolt végig, de fölkelnie még ekkor sem akaródzott. Az asszony már egy ideje a konyhában zörgött, a sparherdet (masinát) hamuzta ki, feltöltötte a vízmelegítőt, a spájzba ment, ahonnan kihozta a kukoricát, a hátsó udvaron kiengedte a ketrecekből a baromfinépet — azok is lassan, alig hangoskodva jöttek elő, a máskor oly megszokott tyúkudvari hangok ma reggel egészen visszafogottra sikerültek.
tovább>>>
   Már nagyobb volt Kasparek Kázmér, olyan húsz évhez közeli, amikor biztosan tudta, hogy ő író akar lenni. Írta is szorgalmasan kis epizód történeteit. Ezt mártogatós tollal, papírra vetette. A kézírása akkor még nem volt olyan kiírt, olvasható. Sokszor még ő maga sem tudta kibogozni, ha később, pár hét múlva vissza akarta olvasni. Tudta, hogy így nem küldheti el sehová, írógép kellene, azon lepötyögné és már is olvasható, lenne. De hol vegyen egy ilyen masinát? Ez volt a nagy kérdés. Az írógépről, eddig csak képeket látott, ezt is a Tolnai Világlapjában, amit gyerekkorában a nagyapjánál lapozgatott, ha azt akarták, hogy csendben legyen.  Ami azon a képen látható volt, az egy remek Remington írógép.  Az, akkoriban olyan csoda eszköznek minősült, mint ma, egy Volvo személygépkocsi.
                                                                           tovább>>>
Kő-Szabó Imre
Kaland az írni tudó gépekkel

.....
Koszta József: Piros fejkendős nő.
Koszta József: Ruhaszárítás.