Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015. január 10..
XIV. évfolyam 1. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető
művek

Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)

Giuseppe Maria Cambini
Symphony Concertate
Fuvola és oboa.
Babérból font koszorút adnék én
s vele száz csengő aranyat,
de szegény vagyok,
zsebemben pöszmösz,
meg egy madzag darab...
Babér sem nő hol én gazdálkodom.

Hűvös reggelem már későre jár,
kalapot emelnék, de az sincs nekem,
sort sorra rakva köszöntelek helyette,
tudom nem sok, de mit tegyek?
Szégyenkezésre így sincs okom.

Kóbor szél dobol az ablakon.
Itt bent a szépség és a jó lakik,
asztalomnál ül velem az egész család,
testvér és rokon, számtalan...
Szépszó-szövő, kedvenc dalnokom.


Kaskötő István
Köszönöm

Koszta József: Virág pohárban.
             (ajánlom Balogh Zolinak)

Ősidők dalai bújnak meg a végtelen mezőkön,
dallamokat dúdol a szél, a tűzben bújik a lét,
égre szállnak a lelkek, füstjelek hegytetőkön,
marék dohány hirdeti a világnak az örök békét.

Inas karok, lábak, varkocsba font hajkorona,
szarvasok tánca, nyilak zápora, vad-vadászat,
totem oszlopon tomahawk vágta halott koponya,
vörös testvér, elért minket a fehér gyalázat,

Őrizd atyád hitét, add hírül a haldokló világnak,
hogy él még az ősi nemzet, hogy még él a hűség,
őrizd a fák zöldjét, a tiszta víz ízét a holnapnak,
vörös testvér, veled létezik csak a sokszínűség.

Testvéreim a Hunor partján, az Andok lankáin,
őrizd magad s őrizd Istened hitét, de ne térdelj,
ember vagy Te is mi is, de már fehér lett Káin,
emeld fel fejed, igaz szó: - Béke vagyok, így felelj.

Egy-egy szikla atyád s atyád atyjai s az ők atyjai,
sasmadár vagy, égben szállsz, a vízben fürge csík,
húsodban mély barázdát szántottak a rabság szíjai,
legyen Manitu véled, légy ember aki nem vétkezik..


Tiszai P. Imre
Ananau
Kihunyt a fény, a szent karácsony fénye.
Nem zúg a szilveszteri hangzavar.
Hó hull szemétre, papírtrombitákra,
Ez január, mely mindent eltakar.

Kijózanodva állunk, és tűnődünk,
mit hoz az új év, lesz-e majd meleg
szoba a kemény fagyok idején is?
Jut e fedél, kenyér mindenkinek?

Ki híd alatt hál, a párnája újság,
és takarója mocskos pártplakát,
annak hiába kántálsz szép Újévet…
Állj félre költő, mert csak köpne rád!

Kamarás Klára
Január
Kajuk Gyula
Közérzet
Esik éjfél óta, álmomban is hallom,
ahogy súlyos cseppek verik ablakom.
Idegeimben az új nap aggodalma,
elhárítanám, de végül nem tudom.
Ki tudja, milyen rossz hírekkel
bombáz majd reggel az újság, rádió…
Erre a sorsüldözte kis országra
mikor köszönt végre némi jó?
Felkelek hát, tompa, fáradt kedvvel.
Jólesne egy kávé, de tegnap elfogyott.
Agyamban csüggedten keresgélek
mosolyra bíztató jó okot.
Leülök a gép elé, valamit írni.
Ha nő lennék, tán nekiállnék sírni.
De csak magamban mormogok.
Nincs más hátra, ezt is ki kell bírni,
túlélni a mát, várni az új holnapot.
Nem néztem semmit, de láttam nagyokat.
Hét vezír vastag rajtuk a vakolat.
Mentét viseltek, nemzeti szalagot
kalapjukon, rőt bajszukban halszagot.

Némelyik írt, a többi telefonált.
Szememben és fülemben cserebogár.
Visszaírtam hát egy felálló falloszt,
másikkal elhitettem, nem jól hallok.

Világgá mentem üres nagykabátban
előlük, de az ember vén korában
nem jut túl messzire. Bárhol elérnek.
Darutollas énekük száll a széllel.

Milyen jó, most nem a földszinten lakom,
éjjelente bevernék az ablakom
isten nevében, felgyújtva a házat.
A bocsánat van tele a padlással!


Ódor György
Nagyok
Kántor Zoltán
Városban
Ostoba vagy öreg, ha azt hiszed,
hogy a városban könnyebb lesz a tél.
A terek szűkek. Loncsos kutya jár
a gyér füvön, mit itt hagyott a nyár.
Egy girhes macska,- tán jobbat remél-,
most céltalanul sírva mendegél.

Hiába kószálsz jobb helyet keresve.
A csillogás vonz? Az csak pocsolya,
ami eltitkolt gödröt rejteget,
mélyen lapuló mérgező szeget.
Vigyázva menj, a sötétség ragad.
Amíg tudod okosan óvd magad!

Ne hidd öreg, hogy téged vár a város,
hogy ünnepelnek, ha megérkezel.
Lesz csinnadratta s talán hús rogyásig.
Meglesheted, hogy mit eszik a másik,
ki nem te vagy, de elképzelheted,
mint hideg kályhánál a meleget.

Most mit akarsz hetvenkét évesen?
Utazni kívánsz? Nem való neked.
Nincs jó cipőd, jó lábad. Életed
talán még őriz valamit neked.
Ne gondold azt, hogy menedékedül
kívül a város s békéd lesz belül.
Karaffa Gyula
A világ...
a világ alapvetően nem változik
nézd csak meg a Lánchidat
vagy Pestet ugyanaz esetleg
nagyobb lett rajta a rozsda
vagy több ember szorong benne
alapvetően csak születünk
kitalálunk magunknak verseket
vagy megvesszük magunknak
a napilapokat már azt sem
figyeljük ki született ki halt meg
pedig milyen jó volt az a rovat
az idő mindent összemos
a hullámokat a hullámat
molekuláim szétáradnak
a földben újra
s ha szerencsém lesz
egyszer beköltözhetek
egy ebihal uszonyába

mondom
ha szerencsém lesz
Lámpaoszlopok. Megyek, megyek.
Hamis állatok közt. Avagy tán emberek?Otthonom: kegyelem- lakhatás,
s még itt is fenyegetett kilakoltatás-
Ahová „hazaérvén”
már nem várok szerelmet ( bár ezt sem értem ),
mint kert csap befagyott  minden értelemben
köztünk, mi volt, de hagyjuk...megszoktam -
egykedvűen vigyorogva ballagok a sorban.


Pethő N. Gábor
Ballagok a sorban
Juhász Ferenc
Isten tehénkéje
Megellett az Isten tehénkéje,
papnak szült most fiút a cselédje.
Káromkodnak három szűz legények,
fölnéznek a hegyes jegenyékre.
Márika szoptat, fiacskája döfköd, a pofácska
horpad, dagad, ahogy a tej bugyog.
Jézus lovon lekocog az égből,
a csillagok lucskos pata-nyomok.
Kényes csillag fényeskedik bután,
messziről jöttek a három királyok,
nevetgélnek, s fejük búbján
csillog-villog aranykoronájuk.
Istállószagot hozott a János,
Miska túrócskát, kicsike lisztet,
az öreg Ábel pipára gyújt,
s kék füstkarikákat pöfögtet.


Megtörtént hát a páli fordulat:
az új nemzedék sehogysem emberi
s hála az égnek – nincs szaporulat.

A munkás baromként sorsát tengeti
s nem érzékeli, ha lenyúzták bőrét,
sandán sunyít, lesi a cipőjét,
akkor se szól, ha a tőke engedi,

a haszon elv, e legnagyobb erény,
mert művész s kultúra – haszontalan,
csak akkor jó, ha eszmékkel halad
karonfogva s nyelvtől ragyog a fenék.

Már látom: az ember – ember maradt:
csupán fényre húzták, mert nem volt nehéz,
szennyes lelkének mélyéből – a szart!


Sárközi László
Megtörtént hát...
....
Koszta József
festőművész
Vasi Ferenc Zoltán
Ég-Föld-Kenyér
Szemeik meresztik
millió csillagok,
szerteszét elhintett
arany búzamagok.

Napoknak malmában
szitál a könnyű liszt,
Szeretet! Igazság!
Ki mit lát, abban hisz.


Nógrádi Gábor
Emmike meggyógyít

Tegnap elkapott valami rettenetes betegség. Szédültem, rosszul éreztem magam, hányingerem volt, nem bírtam felkelni. A lázmérő nem mutatott hőemelkedést, de számtalan súlyos betegség pusztít ma már láz nélkül, olvastam a neten.
Fájt mindenem, percenként fújtam az orrom, köhögtem, és nehezen vettem a levegőt.
Lappangó tüdőembólia lehet ‒ gondoltam. ‒ Vagy valami új vírus, ami engem támadott meg először. Naná! Totál le vagyok gyengülve, mióta Emmike a beszélő korszakába lépett.
                                                                            tovább>>>
Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
5. oldal
gondolatok
Albert-Lőricz Márton: Etikus mondja
Baranyi Ferenc:
Ne hidd a fényt öröknek
Bárdos László: A zongorista
Bodó Csiba Gizella: Erősnek lenni ?
Debreczeny György: az intuíció halála
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: HAIKU
Gligorics Teru: Zivatar
Horváth-Hoitsy Edit: ARS
Király Gábor: A zsákmány
Koosán Ildikó: GPS
Költő Nagy Imre:
Az álmok fakírja a nap előtt
Kő-Szabó Imre:
Kaland az írni tudó gépekkel
Köves József:
Kunsági bojtáravató pecsenye-szonett
Lehoczki Károly: Levél a hóba
Lelkes Miklós: Őskeresztények
Mándy Gábor: Természeti képek
Németh Tibor:
Időszámítás után 2008-ban
Péter Erika: Vallomás
Rada Gyula: Anyámhoz
Szepes Erika: Diszlexia
T.Ágoston László: A dinnyecsősz háza
Vadász János: Búcsú
Vihar Judit: Haiku
Zsidov Magdolna:
Horogra akadt professzor                   

Szabolcs Piroska
rovata
Illyés Gyula
versek
Krémer Ferenc:
Tellér Gyula,
Orbán (társadalom)szerelője
Charlie vagyok